Tamásiról
Az 1910-es népszámlálás szerint 5528 lakosa volt, közülük 5486 magyar. Az 1913-as helységnévtár szerint Tolna vármegye tamási járásában feküdt, az innen sorozott katonák főleg a 44. közös és a 17. honvéd gyalogezred soraiban szolgáltak. Az első világháború az akkori nagyközséget sem kímélte, a fronton 250 katonája halt meg, templomának harangjait és orgonasípjait leszerelték.
Nincs olyan család, aki nem vesztette volna el egy tagját a háborúban.
A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum „I. világháborús hadisírok és emlékművek felújítása”felhívására került pályázat benyújtásra „I. világháborús hadisírok felújítása Tamásiban” címmel.
A pályázat keretében meghirdetett, az elhanyagolt és nem megfelelően gondozott I. világháborús hadisírok és emlékművek állagmegőrző karbantartásának és felújításának lehetősége biztosítja a települések számára, hogy méltó emlékeket őrizhessenek hősi halottaikról. A síremlékek megőrzése és megóvása kiemelten fontos a világháborúval kapcsolatos társadalmi emlékezet, a közös történelem erősítése szempontjából.
A városi temetőben található síremlékeken szereplő családnevekből arra következtethetünk, hogy a hősi halottak leszármazottai a mai napig a városban élnek, néhány sír rendszeresen látogatott is. A sírok rendbetétele, elhanyagolt állapotuk felszámolása azonban nem csak a távoli leszármazottak és hozzátartozók szempontjából fontos, hanem a város egész lakosságának identitása és a közös múltnak köszönhető összekapcsolódása miatt is.
A felhívásban szereplő I. világháborús hadisírok és emlékművek rendbetétele (felújítása, helyreállítása) tevékenységre pályázott a Tamási Római Katolikus plébánia, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, valamint aTamási és Környéke Evangélikus Egyházközség.
Az I. világháborús hadisírok és emlékművek felújítása pályázattal a Tamási Szabadság utcában található temetőben méltó módon felújításra kerülhettek 2017. évben az I. világháborús hadisírok.
A Tamási temetőben összesen 26 db I. világháborús hadisír található. Ebből 21 db a római katolikus temetőben, 3 db az evangélikus temetőrészben, 2 db pedig az izraelita temetőben lelhető fel.
„Aki nem ismeri a múltját, annak nincs jövője.” (Takács Attila dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka, 2015.11.18.)
Katonahőseink kultuszának visszaállítása a nemzetépítés egyik alappillére kell, hogy legyen. A magyar történelem kivételesen gazdag olyan példákban, hősi- és haditettekben, amelyekre a felnövekvő nemzedék felnézhet. Szellemi téren egyértelműen az állami oktatásra hárul a legnagyobb feladat, ennek keretében a tanterv részeként kell tudatosítani az ifjúságban hadtörténelmünk jelentőségét. Ehhez a közvéleménynek, valamint a tanároknak is ismerniük kell történelmünk jelentős mozzanatait és nagyjainkat. Természetesen nem „csak” a két világháború alatt hajtottak végre kiemelkedő tetteket magyar katonák, honvédek, hazafiak. A Honfoglalás, az Árpád-házi királyok, lovagkirályok kora, a Hunyadiak, szabadságharcosok ugyanúgy kiemelkedő jelentőséggel bírnak.
A magyar katonahősök tiszteletét a gyakorlatban is ápolni kell, ennek két alapvető módja van: egyrészt hőseink sírjainál és emlékműveinél rendszeres ünnepségek tartása; másrészt e helyek folyamatos karbantartása, amely kifejezi az utókor háláját és lehetővé teszi a tiszteletadást.
„Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.” (Széchenyi István)
