„Lehet, hogy gyenge még a hangunk,Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,De indulunk, a szépet, jót akarjuk.Érezzük, hogy hitünknek szárnya van.”Április 12-én, vasárnap volt a bérmálkozás a Tamási Római Katolikus Templomban. Hegedüs János plébános felsorolásából megtudhattuk, hogy idén negyvenkét fiatal részesült a bérmálás szentségében Tamásiban, tizenkilenc fiú és huszonhárom lány. Tizenhárman a nyolcosztályos gimnáziumból jöttek, tizenhárman pedig az általános iskola tanulói. Két lány Ausztriában folytat tanulmányokat. Két fő Iregszemcséről, három Felsőnyékről, kettő Szakályból, három pedig Regölyből érkezett. Három felnőtt bérmálkozó is volt.
Tamási bérmálás 2015
A bérmálkozás szentségét Dr. Udvardy György megyéspüspök szolgáltatta, aki köszöntötte a bérmálkozókat és lélekben felemelő szavakkal szólt a jelenlévőkhöz.
Ezek a fiatalok mostantól már felnőttként, maguk is felvállalták azt, amit megkeresztelésükkor szüleik vállaltak fel helyettük: a krisztusi életet és küldetést. Az egyház meghatározása szerint a bérmálásban minden keresztény megkapja a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, mely sajátos erővel ruházza fel őket, és szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosabban kapcsolódjanak egyházukhoz, és elkötelezve érezzék magukat, mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjeszteni és megvédeni. E pecsétet elfogadva, Isten „eltörölhetetlen jelet” ír lelkükbe, ők pedig az örökkévalóságig elkötelezik magukat Krisztus egyházának, Isten pedig befogadja őket. Röviden így lehet meghatározni a bérmálkozás szentségét.
Úgy gondolom, hogy napjainkban, jónak nem mindig nevezhető aktuális világtendencia mutatók tükrében, nagy szükségünk van egyre több hitében meggyőződött fiatalra. Akik majd a jövendőnket tovább építik, és a téves útra terelődött folyamatokat földünkön, egy megértésben, egymás iránti elkötelezettségben, s szeretetben gazdag jövő felé viszik. Ne csak az anyagi jólét dolgai foglalkoztassák az amúgy is gyakorta ürességgel teli embereket, hanem a szívek teljenek meg a Krisztusi szeretettel, s ettől egy boldogabb élet elé nézhessenek. Nekünk szülőknek úgy kell nevelnünk a következő generációt, hogy felhívjuk a figyelmüket a hit rendkívüli fontosságára, hogy ezzel esetleg ők már elkerüljék az elődeik keltette hibákat, s szebbé varázsolják a világot, olyanná, mint amilyenné azt Isten annak idején teremtette, s szerette volna látni.
„Bízzál az Úrban és jót cselekedjél, a földön lakozzál és hűséggel élj.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit,
hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti.”
Zsolt. 37, 3-4
Ótus László
Ezek a fiatalok mostantól már felnőttként, maguk is felvállalták azt, amit megkeresztelésükkor szüleik vállaltak fel helyettük: a krisztusi életet és küldetést. Az egyház meghatározása szerint a bérmálásban minden keresztény megkapja a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, mely sajátos erővel ruházza fel őket, és szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosabban kapcsolódjanak egyházukhoz, és elkötelezve érezzék magukat, mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjeszteni és megvédeni. E pecsétet elfogadva, Isten „eltörölhetetlen jelet” ír lelkükbe, ők pedig az örökkévalóságig elkötelezik magukat Krisztus egyházának, Isten pedig befogadja őket. Röviden így lehet meghatározni a bérmálkozás szentségét.
Úgy gondolom, hogy napjainkban, jónak nem mindig nevezhető aktuális világtendencia mutatók tükrében, nagy szükségünk van egyre több hitében meggyőződött fiatalra. Akik majd a jövendőnket tovább építik, és a téves útra terelődött folyamatokat földünkön, egy megértésben, egymás iránti elkötelezettségben, s szeretetben gazdag jövő felé viszik. Ne csak az anyagi jólét dolgai foglalkoztassák az amúgy is gyakorta ürességgel teli embereket, hanem a szívek teljenek meg a Krisztusi szeretettel, s ettől egy boldogabb élet elé nézhessenek. Nekünk szülőknek úgy kell nevelnünk a következő generációt, hogy felhívjuk a figyelmüket a hit rendkívüli fontosságára, hogy ezzel esetleg ők már elkerüljék az elődeik keltette hibákat, s szebbé varázsolják a világot, olyanná, mint amilyenné azt Isten annak idején teremtette, s szerette volna látni.
„Bízzál az Úrban és jót cselekedjél, a földön lakozzál és hűséggel élj.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit,
hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti.”
Zsolt. 37, 3-4
Ótus László
„Bízzál az Úrban és jót cselekedjél, a földön lakozzál és hűséggel élj.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit,
hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti.”
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit,
hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti.”
